Május elsejét ünnepeltük. A (Munka) Munkások Ünnepe ez, bár lassan egyszerű hagyománnyá szürkül. Nem sok erőfeszítésbe telik azonban rájönni, hogy mégiscsak többről szól az egész, mint a sör és a hurka, vagy a különböző pártok rendezvényei. De miről is?

A XIX. század első felében, a munkások küzdelme olyan jogokért folyt, melyeket ma már alapjogoknak tekintünk, a 8 órás munkanap, a nők választójoga vagy a nyugdíj intézménye. Magyarországon csak később jelentek meg a munkások érdekeit képviselő szervezetek, de befolyásuk ugyancsak jelentős volt (lsd. az 1905. szeptember 15-ei százezres tüntetést, vagy a vérvörös csütörtököt). A chicago-i sztrájk dátuma tehát csupán szimbolikus jelentőségű - a munkásosztály, a proletariátus érvényesítette az akaratát és ezen a napon az ezért folyt küzdelmükre és áldozatukra emlékezünk.

Forrás: HBML

De mégis, mi köze mindennek egy 19 éves srác blogjához? Bár azok a jogok, melyekért a múlt század munkássága harcolt már többé-kevésbé léteznek, de a ma társadalmi egyenlőtlenségét, korrupcióját és morális leépülését nem akadályozta meg. Egyre ritkább az, hogy valaki becsületes munkából gazdagodjon meg, a szolidaritás pedig már csak szlogen az elveiket vesztett politikusok kampányaiban.  

Mennyire sikeres az a demokrácia, ahol a nép nagyobb hányadát nem érdekeli az életét befolyásoló politika, hisz annyi csalódás érte? Mennyire sikeres az a kapitalizmus, melyben egy szűk réteg csücsül a személyes kiváltságaikból szerzett vagyonukon? Mennyire csalódott az az ember, aki már inkább homokba dugja a fejét, mintsem hogy véleményt alkosson a közéletről?

Tanulnunk kell történelmünk hibáiból és észre kell vennünk a jelen problémáit. Alternatívát csak ezután alkothatunk. A majális mámorából felébredve és a múlt tanulságait levonva nézzünk új szemmel május elsejére!