Elég nehéz volt az utóbbi időben nem értesülni az átlag médiafogyasztó embernek a Görögországban kialakult helyzetről, ellenben annál nehezebb volt hiteles és szándékos manipulációt mellőző információt találnia azoknak, akiket a valóság is érdekelt. Mára már nyilvánvalóvá vált - nem lesz görög csoda, Angela Merkel német hegemóniára törekszik és a magyar álbaloldal még mindig a nemzetközi tőke kurvája.

A Szirizát előre dicsérők táborába tartoztam én is, így nekem is pont akkora csalódás volt Ciprasz kihátrálása, mint amekkora öröm a trojkának. Tetszett a pártszövetségnek a valódi baloldali alternatívája, fiatalos lendülete és reméltem, hogy nemzetközi szinten is példát tudnának mutatni. Utóbbi miatt nagy is volt a tét - nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy nem titkolt szándéka volt egyes nemzetközi szereplőknek lejáratni Ciprasz kormányát. Teljes mértékben sikerült, hiszen fény derült arra, hogy a görög kormánynak nem voltak valódi forgatókönyvei a Grexitről és miután ez kiderült egy olyan megszorításokat tartalmazó reformjavaslatot fogadtak el a trojkától, amely sokkal jobban fog fájni a görög lakosságnak, mint amire egy héttel előtte nemmel szavaztak. 

Szörnyű kudarc ez a görög kormánynak és a görög népnek, valamint mindazon EU tagállamoknak, amelyeket a nemzetközi tőke nyomása alatt tartanak. Cipraszék bukása azt sugallja ezeknek az országoknak, hogy nem érdemes ujjat húzni a tőke által uralt rendszerrel. Kövesse szépen mindenki az írek és a spanyolok példáját a megszorításaikkal, (azóta megnézte amúgy bárki is, hogy azok az országok, melyek betartották pl. az IMF vagy egyéb nemzetközi hitelezők követeléseit, ma hol tartanak?) mert úgy minden jó lesz. Ezek után teljesen egyértelmű, hogy a görög kormány fel fog bomlani, hiszen sem a nacionalista kisebbik kormánypárt, sem a Sziriza baloldali szárnya nem támogatja már a görög vezetőt. Akik még nem mondtak le, azokat most dobja ki Ciprasz a pozíciójukból. Évek múlva talán a Blair-i árulás helyett a Cipraszi árulásnak fogják nevezni azt, ha valaki elárulva baloldali eszméiket pálfordulást hajt végre. 

Ellenben nem csak a görög baloldal bukása ez a történet. Nem, nem a neoliberálisok és hazai cinikus balliberálisok hisztijére gondolok, hogy egyáltalán miért kapnak pénzt a görögök. A hazai baloldal minőségét hűen ábrázolja az, ahogyan a görög helyzethez hozzáállnak. Inkább arra, hogy még egy évtizede, mi magyarok is azzal a reménnyel léptünk be az Európai Unióba, hogy ez lesz az a szervezet, mely a szabad piacot és a nemzetállamokat védi. Hogy itt nagy igazságosság és együttműködés lesz. Ehhez képest az aktuálpolitikai folyamatokat tekintve nagyon úgy néz ki, hogy az EU csupán egy, a német imperializmust és a nemzetközi tőkét kiszolgáló szervezetek egyike lesz. Hiába a rengeteg pénz ami majd Görögországba vagy most Magyarországba ömlik, az alapvető problémákat nem a korrupt pályázati lehetőségekkel lehet megoldani (tisztelet a kivételnek, van bőven természetesen). Hiába mutat minden jel arra, hogy a neoliberális gazdasági modell nem működőképes hosszútávon, az ilyen esetek, mint a görögöké elhitetik mindenkivel, hogy ez nem így van, nincs más út, mint a globalizált tőke által diktált modell. A szociális Európa helyett a tőke Európája lettünk és a német hegemóniára való törekvésekkel ebből az álomból rémálom lehet.

Nem az EU ideájával van a gond, mert rengeteg lehetőség lenne egy, az európai nemzetállamokat tömörítő szociális és kulturális szövetségben. De ebben a formájában amelyben most van, ez a neoliberalizmust támogató politika, ez csupán a szélsőjobboldali euroszkeptikusok malmára fogja hajtani a vizet. 

A félreértések elkerülése végett amúgy nem hiszek abban, hogy a kölcsönt bárkinek is jogában állna nem visszafizetni. A kapitalizmus alapja a tőke mozgása, így a hitelezés is. Hiába volt egy országnak borzalmas kormánya - azt a kormányt ugyanazok az emberek választották meg, mint a jelenleg kormányzó Szirizát, a felelősség tehát öröklődik. Viszont fel kell ismerni azt a pontot, amikor már nem az ember uralkodik a tőkén, hanem fordítva. Fel kell ismernünk, hogy okkal szólalnak fel tömegesen a rendszer ellen olyan neves személyek, mint Ferenc pápa, Jose Mujica vagy Jügen Habermas. Fel kell ismerni, hogy a megszorítások politikája nem fog működni egy eleve hibás rendszerben, ahol az értéket képviselni hivatott pénz túlnyomó részt csupán adósságok formájában létezik, gyakran valódi fedezet nélkül. Fel kell ismerni, hogy a szabad piac helyett egy a nyugat-európai érdekeket védő gazdasági rendszernek lettünk a része (pláne ha még nálunk is euró lenne...). Fel kell ismerni tehát a szükségességét a változásoknak. Ha ez nem megy demokratikusan, akkor az embereknek előbb vagy utóbb, de elege lesz.