Egyetértek a számos történelemben jártas vagy történelmet tanító személlyel, kik állítják, hogy korabeli forrásokból, vagy a kort hűen leíró regényekből lehet leginkább átérezni és megérteni egy-egy korszakot. Ken Follett neve sokak számára ismerős lehet a Katedrális könyvsorozat végett, melyet meg is filmesítettek.
A titánok bukása című könyv Ken Follett szerzeménye, mely az Évszázad-trilógia első kötete. Története a XX. század első két évtizede "úgy, ahogy azt csak Ken Follett tudja elmesélni". A fiktív szereplők és helyszínek mellett valódi történelmi személyekkel és eseményekkel találkozhatunk, így olyannyira hű marad a cselekmény a korabeli viszonyokhoz, hogy az olvasó gyakran felteheti magában a kérdést, hogy hol a határ az irodalom és a történelem között a könyvben. Nem meglepő, hiszen a regény tartalmának korhűségét számos kutatómunkának köszönhetjük, így Ken Follett szavait idézve:
"... a jelenet vagy megtörtént vagy megtörténhetett volna; a szavak vagy elhangzottak, vagy elhangozhattak volna. Ha úgy találom, hogy a jelenet valamilyen okból nem történhetett volna meg [...] akkor kihagyom."
A történetnek nincs konkrét főszereplője, aminek köszönhetően több szemszögből is átélhetjük az első világháború kitörését, pusztítását és lezárását. Az első fejezetben 1911. június 22-ét írunk, mely napon koronázták V. György angol királyt. Ugyanezen a napon Billy Williams a kor szokásaihoz híven, a 13. születésnapjával otthagyja az iskolát, hogy a dél-walesi szénbányák egyikében dolgozzon. Apja a helyi bányász-szakszervezetnek a vezetője napról napra ádáz harcot vív a bányát üzemeltető cég fejével, kinek lelkén több balesetben életét vesztett bányász vére szárad a kapzsisága miatt . A föld, melyen a bánya található egy angol nemes, Fitzherbert gróf tulajdona, ki vendégül látja a királyt és számos diplomatát. Több kulcsfontosságú szereplő tűnik fel az eseményen, melyet egy bányarobbanás zavar meg. Az egyik vendég, Walter von Ulrich gróf a nyugati demokrácia híve, mely erős devianciának minősül az akkori német monarchia idejében. Walter beleszeret vendéglátója szabadgondolkodású húgába, aki viszonozza az érzelmeit, de a kitörő világháború miatt a szerelmesek elszakadnak egymástól, mert népeik háborúban állnak. A beszélgetésen jelen van Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének személyi titkára is, Gus Dewar. Eközben a világ másik felén, Oroszországban él Grigorij és Lev Peskov. Előbbi szorgalmas munkás, ki éveken keresztül gyűjtögette pénzét egy hajójegyre Amerikába, de végül öccse jut fel a hajó fedélzetére, mely ironikus módon nem is az eredeti kikötőben teszi ki a züllött erkölcsű szökevényt. Grigorijt később besorozzák a borzalmasan megszervezett orosz cári hadseregbe, ahol még inkább elmélyül benne az orosz nemesség iránt érzett gyűlölet, mely a szülei kivégzésének emléke fűt, így végül az 1917-es orosz forradalom egyik vezető alakja lesz.
Egy szó mint száz - a korra jellemző majdnem összes világfelfogással találkozunk a cselekményben és ezeket a nézeteket szembe is állítja a szerző. Walter a demokrácia híve, míg édesapja Otto a monarchiáé. Fitherbert konzervatív, míg húga Maud liberális. Billy vérbeli szocialista, kit bár eleinte lenyűgöz, végül elborzaszt az orosz bolsevikok forradalma, majd uralma. Grigorij Peskov öntudatos munkás, míg öccse Lev csak szórja a pénzt. Gus Deward hisz az amerikai bürokráciában, mégis egy anarchista újságíróval, Rosa Helmannal ápol szoros kapcsolatot. A fényes palotáktól kezdve a lövészárkok mocskáig kísérjük végig az első világháború hátborzongató pillanatait, melyek felejthetetlen emlékké válnak az olvasó számára. Nem csupán a cselekmény összetettsége és a szerző utánozhatatlan stílusa lenyűgöző, hanem a valós párhuzamok, melyek még élethűbbé teszik a történetet, melyet ezúton szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani.
