Európában és Magyarországon az individualizmus korát éljük - mennyiben változott meg a közösségek szerepe az elmúlt évtizedekben? Miben alakította át a társadalmat a technológia és a modern életvitel? Vagy egyáltalán, miért is érdemes erről beszélni?

Az ember társas lény. Történelmünk során minden változást több egyén összefogása hozott létre, vegyük példának a középkori városok kialakulását vagy forradalmak kirobbanását. Tartja a mondás, hogy az ember tömegben „marhaként” viselkedik, a kézzel fogható alkotásokat mégis ezek a tömegek hozták és hozzák létre. Bár egy-egy névhez kötik a végeredményt - de egy mérnök mégis hiába tudja egyedül megtervezni az épületet, ha nincs hozzáértő munkás, aki meg is építi. De mégis, hogy lehet az, hogy valamikor még hihető magyarázat volt emberek százezreinek rabszolga-mód dolgoztatására, hogy valaki fején egy aranysisak van és Isten adta neki a földet? Úgy, hogy jártak neki a vasisakos vazallusok, akik jól lekaszabolták az embert, ha nem robotolt a királynak. Tehát végeredményben kinek és hogyan volt hatalma a „nép” felett a feudális rendszerben?

Forrás: kozossegigazdasag.blog.hu

De közelítsük meg a közösségek kérdését inkább mai szemmel. Még ma is jelentős befolyása van a vallási közösségeknek - tagjaik lelki békére lelnek a vallásban található magyarázatokban és más problémáikban is számíthatnak egy-egy felekezettárs segítségére. Amik viszont inkább világi segítségnyújtásra lettek kitalálva, azok a munkásszakszervezetek, melyek még akkor jöttek létre, mikor még hallani se lehetett olyan szocialista hókuszpókuszról mint nyugdíj vagy balesetbiztosítás. Mikor egy szakszervezeti tagot igazságtalanság ért, a többi tag feláldozva saját jövedelmét, sztrájkot hirdetett, hogy kiharcolja a munkáltató visszalépését. De nem mindegyik közösség jelent ilyen nagy felelősséget. Léteznek hobbi társaságok és ivókörök is, rekreációs célzattal. Közösségnek tekintjük az azonos nemzetiségű vagy közelben élő embereket is, de társadalmunk legalapvetőbb egysége a család

A család legtöbbször az a közösség, ahonnan állandó szellemi és anyagi támogatást kap az egyén. Itt kapjuk meg legtöbbször az erkölcsi és világnézeti alapjainkat, amelyeket aztán más közösségek ránk gyakorolt hatásai befolyásolnak (pl. középiskola majd egyetem vagy munkahely) és mi is viszont befolyásoljuk ezeket a közösségeket. Barátságokat köthetünk és ellenségeket szerezhetünk. Minden cselekedetünk befolyásolhat másokat és ebben rejlik a közösségek igazi ereje. Nem csupán az, hogy élvezetesebb a haverokkal legurítani pár sört; nem csupán az, hogy a hozzánk közel állók segítenek rajtunk baj esetén. Maga a közösség is befolyásolhat másokat egy közös eszmével.

A Mi Utcánk nevű közösségi oldal például azokat az embereket szeretné összehozni, akik közel laknak egymáshoz. Ma gyakran előfordul, hogy még a szomszédunk nevét se tudjuk, pedig a helyi ismerettségek nagyban segíthetik a hétköznapjainkat. Beteg vagy és nem tudsz cipekedni? Kérd meg egy jó erőben lévő szomszédod. Egy hónapja ígérgeted a gyereknek, hogy elviszed uszodába de nem érsz rá? Passzold le egy szomszédnak, aki épp ráér! Elromlott valamid és nincs pénzed szerelőre? Hátha valaki a közelben ért hozzá! A mai világban, ahol mindennek ára van, nehéz megismerni a szívességek értékét. Az, hogy nyitunk közeli embertársaink felé, egy kitűnő lépés kezdetnek. 

A közösségek erejét lehet tehát jóra is és rosszra is használni. Hiába tűnik kényelmetlenebbnek, a legtöbb célt könnyebben elérhetjük hozzánk hasonló érdekeltségű emberekkel. Ez hiányzik ma a magyar politikából - de ez már egy másik cikk témája lesz.